Friss hírek

Mesebeli szép Karácsony!

Kedves olvasók! Egy régi óvodásunk verses meséjével örvendeztetlek meg ma benneteket 2017 adventjén.

                                                                                                                                                          Szeretettel: Váradiné I. E.

                                                                               Molnár Veronika:                                                                               
Mesebeli szép Karácsony


Történt egyszer réges - régen,
Hegyvidéki erdőszélen.
Öreg néni élt ott csendben,
Kicsi házban, elfeledve.
Rég senki sem látogatta,
Csak egy pici kóbor kutya.
Befogadta, megetette,
Simogatta, szeretgette.

Így éltek ők most már ketten,
Pici házban szeretetben.
A karácsonyt ketten várták,
Nem jön senki… csak ezt sajnálják.
A nénike akkor este
Fenyőfáját díszítgette.
Rá pillantott ablakára,
Csak kopognának… ezt kívánta.

Eközben a kisfaluban,
Kislány szíve nagyot dobban.
Elveszett a kiskutyája,
Keresi, de nem találja.
Könnyes mindkét kicsi szeme,
Ez a kutya volt a mindene.

Szülei csak robotolnak,
Ritka nap, ha otthon vannak.
Szeretetet kérne tőlük,
De csak mennek, hogy legyen pénzük.
Nagy sírásra mennek haza,
Elveszett a Tacsi kutya.
Szívük szakad, úgy sajnálják,
De a kutyát nem találják.

Ázva, fázva, lent a téren,
Decemberi hóesésben.
Megígéri az apuka,
Hogy meglesz holnap a kis kutya.
Elmennek majd szabadságra,
Majd ő biztos megtalálja.
A kicsi lány picit megnyugszik,
Hazaérnek, ágyba teszik.

Holnap reggel karácsony van.
Súgja halkan az anyuka.
Hogy akarod megkeresni,
Mikor dolgozni kell menni?
Majd lemondom! Mondja apa
Megvár még a sok – sok munka.
A kislányomnak megígértem,
Megnézem az erdőszélen.

Másnap reggel korán mennek,
Hátha hamarabb rálelnek.
Szólítgatják, keresgetik,
De az idő gyorsan telik.
Téli fagyban át is fagynak,
Meglátnak egy pici házat.
Kémény füstöl a kis házban,
Hátha odabent meleg van.

Öreg néni ül a széken,
A kis házban, az erdőszélen.
Kinéz hát a kis ablakon,
Mert lépteket hall a havon.
Három ember is jön erre,
Csodálkozva veszi észre.
Kopognak is az ajtaján,
Rég volt ilyen már talán.

Ajtó nyílik, kutya szalad,
A pici lány karjaiba.
Megörül hát nagyon neki,
Most már el sem engedi.
Boldog most már anya, apa,
Végre megvan a Tacsi kutya.
De a néni oly szomorú,
Arcán látszik a ború.

Elmegy már a kis hű társa,
Úgy szerette, úgy sajnálja.
Rég senki sem látogatta,
Csak ez a kis kóbor kutya.
Kicsi lány a nénire néz,
Meglátja a könnyes szemét.
Ne sírj néni!- itt a kutya.
Neked adom karácsonyra.

Nálad hagyom, jobb helye lesz,
Mint ott nálunk a faluban.
De jövünk majd mindig hozzád
Megnézzük a Tacsi kutyád.
Nem maradsz egyedül többé,
Veled leszünk már örökké.
Jövünk mindig, télen, nyáron,
Veled leszünk, megígérjük.

A nénike sírva látta,
Teljesült a kívánsága.
Az ajtaján kopogtattak,
Oly sok szép szavakat mondtak.
Boldog lett a karácsonya,
Ott maradt a Tacsi kutya.
Kapott egy új családot,
Soha rosszabb kívánságot.

Így lett vége a mesémnek,
Azóta is együtt élnek.
Nektek írtam, ezt a mesét
Hozzon nektek is egy kis szerencsét!
Váljon álmotok valóra,
Legyen boldog minden óra.
Szép és boldog ünnepeket,
Szeressetek, hogy szeressenek!
Az ünnep legyen szép és áldott,
Mesebeli szép karácsonyt!

veronka