 az 1956-os forradalomról és szabadságharcról
- A hétköznapok egyszerű, csendes, profán józanságában az Én, aki csak önmagát akarja, egyedül akar lenni, s minden tudást, örömet magának akar megtartani, megvan és él. Az ünnepen azonban az Én-nek meg kell halnia. Az ünnepen a hétköznap értelme lepleződik le: az ember a többi emberrel egy magasabb létben találkozik és kilép a hétköznapi, az egyéni létezésből. Ez az ünnep a közösség.
-
- Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
- Kedves Újfehértóiak!
-
- Valóban, ahogy Hamvas Béla írja, nincs is más ünnep, csak a közösségé. Az ünnep közösségi létezés, mikor az egyéni érdekek fölé a másik embert, a többi embert helyezzük, mikor egyéni céljaink a közösség javában oldódnak fel. Nemzetünk nagy pillanatai azért váltak ünneppé, azért váltak életté, mert lényegük mélyén nem az én, hanem a közösség állt, az emberek tekintetüket nem az egyéni érdek, hanem az igazság felé fordították.
- Most, 1956 nemzeti ünnepén is az élet egy kiemelt pillanatában élünk, igen, mert nemzeti önérzetünk szempontjából is fontos, hogy tisztán lássunk, számot vessünk múltunkkal és továbbadjuk utódainknak. Ahogy a huszadik század nagy költője Babits Mihály írja "a múlt nem halt meg, hanem hat ránk, él testünkben, lelkünkben, egész valónk, az egész múlt eredője. Minden jelen pillanat magában fogalja az egész múltat és valamit ad hozzá."
-
- Tisztelt ünneplő Közösség!
-
- Emlékező beszédet a történetkutatás eddigi eredményeire, és az általam is ismert forrásokra, dokumentumokra, visszaemlékezésekre építve mondom el, ahogy a történész látja az 1956-os forradalom és szabadságharc lényegét.
-
- Hogyan kezdődött? Milyen előzményei voltak a forradalomnak?
-
- Az első reménysugarat a változásra, az embereket megnyomorító Rákosi diktatúra megdöntésére Sztálin 1953-as halála utáni hónapok nyújtották. Ekkor lett Nagy Imre miniszterelnök, ekkor hirdette meg kormánya programját, amely az élet számos területén változást ígért, többek között ígérte a gazdaságpolitika gyökeres változását, a kötelező beszolgáltatás eltörlését, az egyoldalú iparfejlesztés megszüntetését, a kulák lista eltörlését, a politikai okokból történő bebörtönzések megszüntetését.
- A beszéd bizakodással töltötte el az embereket, főleg a mezőgazdaságból élő vidéki gazdálkodókat és az egyetemi - főiskolai ifjúságot, illetve az értelmiséget. Az emberek reményét növelte, hogy a nemzetközi viszonyok is enyhültek és a hruscsovi szovjet politika is újra akarta gondolni a kapcsolatát a közép-európai kis államokkal. Nyugodtan kijelenthetjük ádáz hatalmi harc kezdődött a dogmatikusok (Rákosi Mátyás körüli csoportosulást hívjuk így) és a reformerek között (Nagy Imre csoport). Ez a küzdelem oda vezetett, hogy 1955-re látszólag a Rákosi-Gerő csoport győzött.
- De ekkorra már kiszabadult a szellem a palackból: az ifjúság szervezkedni kezdett, megalakította a Petőfi-kört, amely a radikális átalakulás követelésének lett a motorja. Vitaesteken bírálták a diktatúrát, követelték Rákosi leváltását, sőt az egyik ilyen vitán hangzott el a máig élő fontos mondat Újhelyi Szilárdtól "itt nem csupán egyes személyeket, hanem az egész nemzetet kell rehabilitálni."
- 1956 forradalmának elindítása között tehát ott találjuk a magyar ifjúságot. Emlékezzünk rájuk, értelmiségiekre, fiatalokra, egyetemistákra, főiskolásokra, akik bátran kiálltak eszméik mellett, s előkészítették a forradalmat. Volt közöttük aki életét adta érte ,másokat bebörtönöztek, s voltak olyanok akiket szilenciumra kényszerítettek. A forradalomhoz vezető úton a döntő lépést véleményem szerint Rajk László és mártírtársainak újratemetése, rehabilitációja adta meg. 1956. október 6-án (összekapcsolódott a 48-49-es forradalommal) megrendezett újratemetésén a több mint 100 ezres tömeg megrendülten és néma döbbenettel emésztette magában a tényt: hát mégis igaz, hogy hamis, koholt vádak alapján ártatlanokat végeztetett ki a hatalom.
- Ekkortól felgyorsulnak a folyamatok: az egyetemeken lázas hangulat uralkodik, a feszültség átterjed a gyárakra és a vidéki parasztokra is, akik még csak magukat emésztik, s nagyon rossz hangulatban vannak. Az egyetemisták pontokba szedik követeléseiket, gyűléseket szerveznek, majd október 23-án egy szolidáris tüntetést a lengyelek mellett. A politikai vezetés válságba kerül és október 23-án egy békés tüntetéssel veszi kezdetét az 1956-os forradalom. A magyar csoda 12 napja!
-
- Kedves Újfehértóiak! Mit jelent nekünk 1956?
-
- 12 nap a történelemben egy pillanat töredéke csupán, 12 napot, a forradalom eszméit, céljait ideig-óráig el lehet titkolni az emberek elől, el lehet ferdíteni az akkori történéseket, lehet róluk homlokegyenest mást állítani, de a történelem arra figyelmeztet, hogy idővel az igazság felszínre kerül, és akkor számot kell adni azoknak, akik a társadalom tudatát, történelmünket meg akarták hamisítani. Hiszen 52 év távlatából tisztán látjuk, azok a napok a 20. századi magyar történelem dicső lapjai, mert egy önérzetében megalázott, méltóságától megfosztott, mindennapjaiban megnyomorított nemzet fellázadt az elnyomás ellen, s a szabadságért fegyvert fogott a sztálinista diktatúra és a világ egyik legerősebb katonai hatalma ellen. Budapest és néhány nappal később a vidéki Magyarország is a világpolitikát formáló események helyszíne lett. Dávid és Góliát, egy kis nemzet és egy világbirodalom harcában időlegesen hiába nyert Góliát, a győztes hosszabb idősíkban gondolkozva: csakis a magyar nemzet lehetett.
- Hajtsunk fejet a nemzeti egység előtt, hajtsunk fejet a mártírok emléke előtt, Nagy Imre és társai előtt, a pesti srácok előtt, a vidéki értelmiségiek, munkás- és parasztemberek előtt, akik a helyi forradalmi nemzeti tanácsokat megalakították és egy jobb életért, a demokratikus politikai berendezkedésért, a szabadságért és a függetlenségért, tulajdonképpen értünk és utódaikért, a mi jövőnkért is küzdöttek. 1956 a méltóság, az emberi méltóság visszaállításának forradalma volt. Önbecsülésünk volt, ezáltal több volt, mint forradalom, mert bebizonyította az egész világ számára, hogy a belülről táplálkozó rend erősebb, szilárdabb, mint a diktatúra jól szervezett, karhatalommal megtámogatott, az embereken átgázoló államszervezetének rendje.
- 1956 bebizonyította egyetlen politikai rendszer még egy diktatúra se maradhat fenn hosszútávon az emberek bizalma és támogatása nélkül.
- 1956 tiszta forradalom volt - az emberek leverték a gyűlölt jelképeket de nem fosztogattak. A pesti forradalmárok pedig nemhogy szakítottak a civilizációval, a törvénnyel, az erkölccsel, hanem éppen hogy visszaállították a kommunista diktatúra civilizálatlansága, törvénytelensége és erkölcstelensége után.
- És 1956 forradalma azért is győzött, mert maga volt a csoda. Maga volt a csoda már megszületésében is, maga volt a csoda létezésében és halálában. Születésében, mert ott és akkor jött a világra, ahol és amikor senki sem számított rá. Létezésében, mert azokban a napokban meg nyílt az ég és ember feletti erő győzte le a poklot. És halálában is csoda volt, mert bár jeltelen sírba, arccal föld felé fordítva, szögesdróttal összekötözve temették el, mégis feltámadt, itt van közöttünk ma is, és itt vannak azok is, akik hitet tesznek mellette újra és újra.
- Feladatunk, sőt kötelességünk az emlékezés - hiszen ma már a történeti források alapján egyre tisztul a kép, a minősítése egyértelmű, az eseményekből, az átélők személyes emlékezeteiből egyre többet ismer meg a történeti tudat. Sokszínű, sodró erejű, tiszta célú és önbecsülésünket helyreállító forradalom volt az 1956-os, amelyet a szabad világ is elismert (bár lelkiismerete teljesen nem lehet nyugodt, hogy tétlenül nézte eltiprását) azzal, hogy a menekülőket befogadta. Albert Camus a híres francia író a következő sorokat írta a magyarokról:
- "A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben." Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.
- Kié 1956 szellemisége és mi az üzenete?
-
- Mindazoké, akik lélekben egyetértettek vele, cselekedtek érte, és áldozatot hoztak céljaiért. Hiszen akkor mi mutattunk példát a világnak az egész emberiségnek, szabadságszeretetből és önfeláldozó hazafiasságból. És ez lehet az üzenete is, egy olyan értékrend szerint kell élnünk, amely életünk és nemzeti történelmünk bármelyik pillanatában vállalható. Milyen tartóoszlopai lehetnek ennek az egyéni és közösségi életnek?
- - az emberi jogok tisztelete
- - a szabadság védelme
- - a tudás megbecsülése
- - az erkölcs ereje, a személyes példamutatás ereje
- - a szociális piacgazdaság kiépítése
- - a társadalmi szolidaritás megerősítése
-
- Tudnunk kell, hogy ha egyedül állunk egy globalizálódó világban, sebezhetőek vagyunk, összefogva honfitársainkkal képesek vagyunk elhárítani a veszélyeket.
- És mindenek felett demokratának kell lennünk, el kell utasítani mindenféle diktatúrát, sőt azt is amely a demokrácia álarcában akarja bekeríteni gondolkodásunkat.
- Bibó Istvánt idézve: "demokratának lenni annyi, mint nem félni!"
-
- Vállaljuk múltunkat, értékeinket, önmagunkat és akkor a jobb életet is elérhetjük!
- 1956 szelleme, a mérce ma is kötelez. Ma is rá kell ébrednünk, hogy párthovatartozástól, származástól, vagyoni helyzetünktől függetlenül elsősorban valamennyien magyarok vagyunk, egy nemzet.
- Csak magyarként, csak egy nemzetként védhetjük meg a szabadságunkat, csak egy nemzetként lábalhatunk ki a válságból, csak egy nemzetként tervezhetünk jövőt magunknak.
- Csak együtt sikerülhet!
-
- Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
-
- Vinnai Győző
|
